A péntek esti film... A fej koppanása a hálózsákon, (alatta a padlón), zuhanás az álomba, majd a zavaros ébredés... Tapogatózás kávé után, zuhany, reggeli, majd a teremrendezés édes nyűgje... Kábelhegyek, (belegabalyodott végtagokkal), a készülő szalámis kenyér illata, izzadságcsepp a homlokon, a plafonról lógó projektort bámulva... A kirobbanás szélén álló káosz, (benne néhányan nyugodt arccal dézsmálják a készülő kaját), majd a sötét, a film, és a körbe rakott székeken ülő és vitatkozó emberek kavalkádja... Nyugodt hátradőlés a székben, (a gondolatokból kisöpörve az esti visszapakolás gondolata), és valami édes megnyugvás, és várakozás, igen, izgatott várakozás; a következő hónap harmadik szombatjának ígéretével…

Amikor végre rászántam magam, hogy írjak egy utolsó hírlevelet, és egy összefoglalót a weblapunkra, akkor leültem, a filmklubra gondoltam, hagytam, hogy az agyam szabadon csapongjon, amerre akar, szavakat, érzéseket keresve, és közben gépeltem. Ezek voltak az első gondolataim, melyeket először csak magamnak szántam, de aztán úgy gondoltam hátha érzékeltet másnak is valamit, miközben a 2003-2004 filmklub évad lezárult. Úgy számoljuk az időt a filmklubnál, mint az iskolában, és bizony úgy is kell viselkednünk most, mint egy eminens diáknak; tanulnunk kell a nyáron. Leginkább saját hibáinkból. Sok minden változott ebben az évben az előzőekhez képest, de sajnos nem minden jó irányba. Viszont minden nyűg és probléma ellenére, ha értékelnem kell az évet, ha össze kéne adnom a plusz és mínusz jeleket, akkor pozitív eredmény jönne ki a végén. Sok dologgal kellett megküzdenünk a szervezés közben – azt hiszem leginkább saját lustaságunkkal és nemtörődömségünkkel – de ennek ellenére olyan áldásokat tapasztalhattunk, hogy tényleg nem tudok mit tenni – bármily banálisan is hangzik – mint hogy összeteszem a két kezem, és hálát adok Istennek, hogy ennyire megáldott minket.

Olyan kultuszfilmeket hagytunk ebben az évben magunk mögött, mint a Száll a kakukk fészkére, vagy éppen a Tűzszekerek, és megismerkedhettünk olyan „fiatal” filmekkel is, melyek úgy vélem messze kiemelkednek a mai filmes szennyáradatban, ilyen új – számomra – csodák voltak pl. az A.I. - Mesterséges értelem, a K-PAX, vagy éppen az utolsó havi filmünk, a Zongorista. Minden film – számomra – tartalmas volt és tanulságos, de ez nemcsak a briliáns rendezéseknek, jól kitalált forgatókönyveknek és parádés színészi játékoknak köszönhető, hanem azoknak a beszélgetéseknek is, amik a filmet követték. Olyan gondolatok merültek fel, olyan ötletek jöttek elő, melyek az én agyamból sok éves gondolkodás után sem találtak volna csatornát egymagamban ülve, de minél többen néztünk meg egy filmet, és minél nyíltabban próbáltunk róla beszélgetni, annál többet tanulhattunk belőle. 

Ha értékelnem kell az évet, legnagyobb problémát saját nemtörődömségünkben látom. Hogy mennyire vettük komolyan a szervezést, bármilyen tekintetben is. Ezzel nem azokat a barátaimat értékelem vagy kritizálom, ha úgy tetszik, akik segítettek, hanem elsősorban saját magamat. Ez egyrészt értékelés rólunk, másrészt viszont egy üzenet azoknak is, akik foglalkozhatnának a szervezéssel, mert minden lehetőségük adott erre, mégsem tették. A második legnagyobb probléma a technika. Sokszor elnézést kértem már a technikai hiányosságokért, és ilyenkor – magam értem a legkevésbé, hogy miért – sokszor ütköztem megrökönyödött arcokba, akik nem is értették mi a probléma. Jólesik, hogy nem mindenki értékeli alul annyira a helyzetet, mint én, lehet, hogy szervezőként kritikusabb a szemem, (és néhányan már nevethetnek, engem ismerve és drága erősítőnkre gondolva, hogy a – fülem… J), de azt hiszem ez valóban még egy olyan probléma, amiben lehetőségeinkhez mérten még nagyon sokat kell fejlődnünk.

Dacára mindazoknak a gondoknak, amikről eddig jobbára beszéltem, említettem már a nagyon tartalmas beszélgetéseket is. Akik ott voltak, és főleg akik aktívan részt is vettek ezekben a vitákban, azok – merem remélni – tanultak is belőle, és nem folyt el hiábavalóan a szombat estéjük.

Köszönöm azt a sok bíztatást, bátorítást és segítséget, amit kaptam mindenkitől, és most itt elsősorban az ifjúságunkra, másodsorban pedig vendégeinkre gondolok. Talán bizonyos szempontból már ez a szó is sértő lehet – gyorsan elnézést is kérek hát érte – hisz néhányan már olyan régóta járnak hozzánk hónapról hónapra hűségesen, hogy szégyellem magam, hogy vendégnek hívtam őket. Barátok már inkább, s valóban úgy érzem magam, mint egy jó baráti beszélgetésen, és őszintén sajnálom, hogy nem tudunk gyakrabban filmklubot szervezni. Ennél banálisabb dolgot aligha mondhatok, de elhihetitek, igaz; a filmklub nem jött volna létre a társaság, és a társaság bíztatása, támogatása nélkül. Hónapról hónapra meg kellett szégyenülnöm, mikor mindig rettegve ültem négy és öt között, hogy egyáltalán elfog-e jönni valaki, és hogy marad-e a végéig, ha jön, és hogy az alkalom után jön-e még valaha az életben. És mindig jöttek, és mindig maradtak, és mindig visszajöttek. Őszintén köszönöm ezt mindenkinek!
       

De nem búcsúzom ezzel az írással, szeretnénk továbblépni. Jó lenne a jövőben a filmklub színvonalát magasabbra emelni minden szempontból. Kérlek, vedd komolyan a következő kérésemet, és gondolkodj el rajta! Ha ötleteid vannak, hogy a filmklub színvonalát hogyan tudnánk emelni, akkor ne tartsd magadban, és kérlek oszd meg velünk gondolataidat! Nekünk is vannak terveink, de ha segítesz nekünk, akkor utána élvezheted is ötleteid gyümölcsét; még színvonalasabbá tehetjük a filmklubot, együtt. Abban is kérném segítségeteket, hogy ha láttatok valami jó filmet, amit szívesen megnéznétek velünk együtt, és szívesen beszélgetnétek róla, akkor szintén írjátok meg nekem, ígérem, hogy figyelembe veszem ezeket a kéréseket, ötleteket, mikor hamarosan nekiállok összeállítani a jövő évi programtervet.

Ha bármi kérdésed, közlendőd, javaslatod van, ne habozz megírni! Habár nyáron nem lesz filmklub, mi már dolgozunk a jövő éven, és az ötletek leginkább most kellenek, nem ősszel. A következő hírlevél azonban csak szeptemberben lesz kiküldve, az előzetes tervek szerint marad a szokásos harmadik szombat és délután öt óra, ha addig mégis valami változás lesz, ami könnyen előfordulhat, akkor időben tájékoztatni fogunk mindenkit.

Őszintén kívánok végszóval mindenkinek nagyon áldott és gazdag nyarat!

Baráti üdvözlettel;
Hegyi Péter.