Emberek
Nem tudom megérteni az embereket és fel nem érhetem ésszel tetteik okát.És nem értem magamat sem! Miért veszekszünk, bántjuk és gyűlöljük egymást? Hiszen sok kellemetlen pillanatot és álmatlan éjszakát szerzünk csak általa. Fájdalmat okozva ezzel magunknak és másoknak is. Másoknak, akik környezetünkben élnek, és akikről számtalanszor megfeledkezünk rohanó életünkben. Abban a létben, ahol sokszor szürke egerekként tengődünk, és megállás nélkül keresünk valamit, és talán fogalmunk nincs arról, hogy mit. Hiszen azt sem tudjuk, miért vagyunk itt. Talán azért, hogy boldogok legyünk. Boldogok?

De hogyan! Másokat tönkre téve, mindenütt a magunk hasznát keresve? Valóban ez lenne a boldogság? Ezért szenvedünk annyit? Nem lehet! Nem igaz, hogy az emberi lét csak küzdelmekből, fájdalomból és a boldogság kereséséből áll, melyet soha nem érhetünk el! Nem hiszem, hogy a sorsunk csak ez a reménytelenség! Kell lennie valami másnak, ami nem csupán ábránd! Kell, hogy legyenek álmaink, melyeket megvalósíthatunk, és amelyekért képesek vagyunk harcolni, tisztességes eszközökkel! Kell reményünknek lenni, hogy mikor csüggedni kezdenénk, az legyen, ami újra lelket önt belénk! És kell, hogy legyenek barátaink is, akik mindig mellettünk állanak, akik bátorítanak, vigasztalnak minket, és akikre mindig számíthatunk!

Igen, kellenek, és vannak is! Csak mi rideg, önös érdekektől fűszerezett életünkben nem látjuk meg őket, talán, nem is akarjuk! Mert félünk érezni! Rettegünk szeretetet adni! De ha nem adunk, nem is kaphatunk!
És azt hiszem, szeretet nélkül nem létezik boldogság! De miért olyan nehéz mégis szeretni, megbántás és harag nélkül? Pedig olyan egyszerűen hangzik! Talán azért van sok megválaszolatlan kérdés és probléma, hogy életünk ne legyen szürke, egyhangú, és hogy megtanuljuk a gondokat akadályokként kezelni, amiket le kell győznünk! És ha nem is sikerül azonnal diadalmaskodnunk, nem szabad feladnunk! Hiszen nem első próbálkozásra sikerült lábra állnunk sem, előtte bizony sokszor fenékre estünk, de végül mégis sikerült! Próbálkozunk, csalódunk és reménykedünk még százszor, ezerszer is, mégis szeretnünk kell mindig, hogy az életben boldogok lehessünk!