Illés előtt
Egy igazhitű Illés próféta elé járult, hogy kifaggassa őt a pokolról és a mennyről, hogy azután életútját a hallottakhoz igazítsa. "Milyen a pokol és milyen a menny?" - kérdezte a prófétától. Illés válasz helyett kézen fogta a kérdezőt, és sötét utcákon át egy palotába vitte. Egy nagy terembe értek. Odabenn sok ember tolongott, szegények és gazdagok, rongyosak és drága ruhákba öltözöttek. A terem közepén, nyílt tűz fölött egy óriási üstben leves főtt, aminek Keleten ash a neve. A bogrács kellemes illattal töltötte meg a levegőt, de körülötte csak beesett arcú sovány emberek lökdösődtek, és mindenki azon igyekezett, hogy a maga adagját megszerezze. Mindegyikük kezében akkora kanalak voltak, mint maguk az emberek. A kanalaknak azonban csak a legvége volt fából, a többi vasból volt, és a levestől egészen átforrósodott. Az éhező emberek mohón mártogatták kanalukat a levesbe. Mindegyik a maga részét akarta, de egyik sem kaphatta meg. Nehéz kanalukat üggyel-bajjal igyekeztek kiemelni a levesből, közben a fele kilötykölődött, és leforrázta őket is, meg a többieket is. Mivel a kanál túl hosszú és súlyos volt, még a legerősebb ember sem tudta a szájához emelni. A legtolakodóbbak tették a legtöbb kárt, csak úgy fröcskölték szanaszét a forró lét, azután szitkozódva estek egymásnak, és a kanállal, mellyel éhségüket kellett volna csillapítaniuk, egymásnak estek. Illés próféta karon fogta kérdezőjét, és így szólt: "Látod barátom, ez itt a pokol."

Elhagyták a termet, majd egy másik, pontosan ugyanolyan terembe érkeztek. Itt is sok ember volt, de õk békésen üldögéltek, beszélgettek. Itt is volt egy nagy üst a terem közepén, és itt is ugyanakkorák voltak a kanalak, mint a pokolban. De az emberek itt jól tápláltak voltak, és nem hallatszott más, csak a jóllakott elégedettség és a merülő kanalak halk suhogása (már az örömteli beszélgetéseken kívül). Az emberünk csak állt, és nézte, hogy az ott lévők kettesével összeálltak: az egyik megmerte a kanalat, és óvatosan enni adott a másiknak. Ha valakinek túl nehéz volt a kanalat tartani, még többen siettek a segítségére, hogy tartsák, míg az éhes megfújja és megeszi az ételt. Miután az egyik jóllakott, cseréltek, és a másik jutott sorra. "Ez pedig itt a mennyország" - mondta mosolyogva a próféta a kísérőjének.