Muri a kastélyban
A falu lakói a kastély tövében arra ébredtek, hogy a kisbíró érdekes hírt olvas fel a főtéren:
- Hõn szeretett urunk meghívja hűséges és alázatos alattvalóit születésnapjára. Minden résztvevőnek meglepetésben lesz része. Urunk azonban mindenkitől kér valamit: hozzanak magukkal vizet, mert a kastély víztartálya csaknem kiürült…
A hűséges szolga megismételte a meghívást a kéréssel és mint aki jól végezte dolgát, visszatért a kastélyba.
A faluban kezdték tárgyalni a meghívást.
- Na lám, a megrögzött zsarnok, hát nincs elég szolgája, hogy a tartályt megtöltsék. - Én csak egy pohár vizet viszek, az is elég lesz!
- Tévedsz, urunk mindig jó és nagylelkű volt hozzánk! Én egy egész hordóval viszek fel neki!
- Én csak egy fazékra valót.
- A magam részéről elég lesz egy kanna víz is.
A meghívás napján különös menet indult a kastély felé. Néhányan nyögve tolták fel a hordókat vagy cipelték a megtelt edényeket. Mások gúnyosan mosolyogva haladtak el mellettük. Akik még jobban csúfolkodni akartak, egy tálcán csupán egy pohár vizet vittek.
Amikor az érdekes menet felérkezett a kastélyba, az ajándék vizet beleöntötték a ciszternába, az edényeket a kijelölt helyre, és mentek a bankettra.
Többféle sült, finom italok és sütemények kerültek az asztalra. Pohárköszöntők és vidám dalok hangzottak el, és az elégedett háziúr mindenkinek megköszönte a jelenlétét.
- Hát hol marad a beharangozott meglepetés? - morgolódott a jóllakott tömeg. Olyanok is akadtak, akik azt vélték, hogy a finom ételek számítottak meglepetésnek.
Mielőtt lementek volna a faluba, mindenki vette a magával vitt edényt, és akkor látták ám, hogy mi a meglepetés. Mindenki örömében vagy dühében hadonászva kiabált.
Az edényeket a hálás úr színültig, megtöltötte arannyal.
- Bárcsak több vizet hoztam volna.
"Adjatok és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd visszamérni nektek is". (Lukács 6:38)