A tűz közelében
Jézus idejében egy férfi megközelítette őt és így szólt: Mester, másokkal együtt én is nagyon jól tudom, hogy Isten Fia vagy, és az igaz útra oktatsz mindenkit. Mégis meg kell mondanom, hogy követőid, akiket apostoloknak nevezel és a közösségedben élnek, nekem sehogy sem tetszenek.
Észrevettem azt is, hogy nem sokban különböznek a többi embertől. Nem is olyan nagyon régen az egyikkel volt egy erélyes összetűzésem. Különben tudott dolog, hogy követőid egymással nem mindenben értenek egyet, és nem is nagyon szeretik egymást.
Ismerek közülük egyet, aki zavaros anyagiakkal foglalkozik…
Éppen azért egy nagyon őszinte kérdéssel fordulok hozzád:
Lehetek én is hozzád tartozó, ha apostolaiddal nem sokat törődök?
Ha megengeded, azt is elmondom, hogy szívesen vagyok keresztény, de semmi közösség, semmi egyház és egy apostol sem érdekel.
Jézus szeretettel és figyelemmel hallgatta.
- Ide figyelj! - mondta neki. - Volt egyszer egy kis embercsoport, akik szívesen leültek egymással és beszélgettek. Amikor rájuk sötétedett, összegyűjtöttek egy csomó fát, és tüzet gyújtottak.
Szorosan egymás mellet ültek és melegedtek. A tűz arcukat is megpirította. Az egyik egyszer csak meggondolta magát, és kivált közülük. Kezébe vett egy darab égő fát, és egyedül, egy magányos helyen õ is leült.
A fadarab egy ideig az õ kezében is égett és világított. Nem kellett sokat várni, elhalványodott a tűz, és ki is aludt.
A férfi sötétben maradt és vacogott a hidegtől.
Nem sokat gondolkozott, fölállt, fogta az elszenesedett fadarabot, és visszament barátaihoz. A fát a tűzre dobta, és az hamarosan lángot fogott, õ meg leült barátai mellé. Melegedett, és a tűz fénye visszaverődött az arcáról.
Jézus mosolyogva hozzáfűzte: - Aki hozzám tartozik, az a tűz mellett marad, mint a többi barátaim. Ezt azért teszik, mert én azért jöttem a világra, hogy tüzet hozzak oda, és nem is akarok mást, mint azt, hogy égjen.