A háló

A fjord az északi fény nyugodt mélységében óriásnak tűnt. A tenger vize szelíden mosta a partot. Hans halászember volt, és fenyőillatú faházban fonta a közeli szezonra szánt hálót. A nyitott tűzhely mellett egyedül dolgozott. A felesége, Ingrid, örök álmát aludta a kis falu temetőjében. Váratlanul vidám hang verte fel a környéket. Az ajtó kipattant, és jókedvű, szőke hajú leánya, Helga lépett be rajta, kézen vezetve testvérét, Eriket.
- Kedves kis leányom, most még iskolai szünet van, átvennéd-e tőlem a hálófonását? Nekem a csónakkal lenne egy kis dolgom a halászat előtt.
- Igen, apám, átveszem.
Az órák egymás után peregtek. Szorgalmasan dolgozott: az egyik szem és csomó a másik után következett. Így teltek a napok is. A fonal durva volt, a keze is fájt a munkában. Nehezen ment a fonal átitatása az anyaggal.
Barátnői ott álltak az ajtóban, és hívták:
- Gyere ki, játsszál velünk!
A kötés mind lazább lett, és a csomók sem tartottak feszesen. A fonal sem lett vízhatlan.
Elérkezett a halászat ideje és Hans felkészült a nehéz munkára. Boldog volt, hogy leánya segített neki a háló kötésében. Mindent elhelyezett a csónakban, és szólt Eriknek.
- Gyere velem, fiam, az év első halászatára!
A fiúcska nagyon boldog volt, és örömmel ugrott apja után.
A csónak szelíden siklott a vízen, a háló is elmerült a zöldeskék hullámokban. Erik örömében tapsolt, amikor látta, hogy milyen sok hal van benne.
Rendkívüli fogásunk van, fiam. Segíts kihúzni a hálót a vízből!
A fiú minden erőt beleadott. Mivel a háló nagyon súlyos volt és Erik meg akarta mutatni, hogy mire képes, egy nagyot rántott és belebukfencezett a vízbe, pontosan a háló közepébe.
- "Nem tesz semmit" - gondolta Hans - "az én hálómat Helga olyan erősre kötötte, hogy Eriket ki tudom húzni a halakkal együtt."
Másként történt. Amint a hálót kihúzta a vízből, észrevette, hogy egy nagy szakadás van az alján. A rossz kötés megbosszulta magát. Hiába próbálkozott, a fiút nem tudta kihúzni. Belefulladt.
- Bárcsak minden csomót figyelemmel, szeretettel és lelkiismeretesen kötöttem volna… - sírta el magát Helga.