A sötét és veszélyes erdőn át egy irányba haladt a két jó barát. Váratlanul egy kiéhezett és morgó medve állta el útjukat. Az egyik félelmében felmászott a fára és elbújt a lombok között. A másiknak már nem volt ideje sem elfutni, sem fára mászni, hát elterült a földön és úgy tett, mintha halott lenne. Régebben hallotta, hogy a medvék a halottat nem bántják.
Amikor a medve a földön fekvő baráthoz ért, körülszaglászta, az orrával és még a fülébe is belemorgott. Ez azt jelentette, hogy megmenekült. A medve ott is hagyta.
A fán rejtőzködő fiú alig várta, hogy a medve áthaladjon a tisztáson és a bozótban eltűnjön, lemászott, és a földön fekvő halálsápadt barátjától megkérdezte:
- Mit súgott a medve a füledbe?
- Képzeld, a medve azt súgta, hogy máskor ne menjek sétálni egy olyan baráttal, aki a veszély idején a segítségnyújtás helyett inkább elmenekül.