Egy szemlélődő szerzetest felkeresett egy kíváncsi ember, és megkérdezte tőle:
- Áruld el, hogy az örökös csendben, amely életedet elkíséri, tanulsz-e valamit?
A szerzetes éppen a kútnál állt, és vizet húzott fel magának. Így szólt a kíváncsi vendéghez: - Nézz le a kútba, és mondd meg nekem, látsz-e ott valamit?
Az lenézett a kútba, de jelentette, hogy nem látott semmit sem.
A szerzetes egy rövid ideig meg sem mozdult, hanem csak nyugodtan állt, és újból megkérdezte az érdeklődőtől:
- Hát most látsz-e valamit?
A kíváncsiskodó elégedetten válaszolt: - Most a vízben a tükörképemet látom.
A szerzetes válaszolt a feltett kérdésre: - Látod, amikor leengedem a vödröt a vízbe, az megmozdul. Most azonban a víz nyugodt állapotban van. Ez a nagy csendnek is a titka : az ember meglátja benne saját magát.