Réges-régen hallottam egy mesét a napról és a szélről. Arról vitatkoztak, melyikük erősebb, és a szél így szólt:
"Majd megmutatom, hogy én. Látod ott lenn azt a köpönyeges öregembert? Fogadjunk, hogy gyorsabban le tudom vétetni vele a köpönyegét, mint te!" Ekkor a nap a felhők mögé bújt, s a szél úgy fújt, hogy szinte forgószél lett; de minél erősebben fújt, az öreg annál szorosabban fogta a köpenyét. Végül a szél elült, feladta a küzdelmet; ekkor előjött a nap, és kedvesen rámosolygott az öregemberre, aki csakhamar a homlokát törölgette, és levette a köpenyét. A nap akkor azt mondta a szélnek, hogy kedvességgel és jó szándékkal hamarabb célhoz lehet érni, mint dühvel és erőszakkal.
Én nap szeretnék lenni. És te?