Egy lelkipásztor beszéli. Egy munkatársammal együtt a heti imaórát vezettük. A résztvevők, úgy látszott, szívvel-lélekkel vettek részt a közös igeolvasásban. Különösen egy öreg ember adott többször felállással és hangos ujjongással kifejezést örömének. Mikor ez már az istentisztelet komolyságát kezdte veszélyeztetni, odaküldtem hozzá munkatársamat, hogy hallgattassa el. Barátom odament s pár szót súgott az öreg fülébe, mire az, mintha villám érte volna, visszahanyatlott ülőhelyére s úgy ült tovább, mint egy kőszobor. Ugyan micsoda varázsigével hallgattattad úgy el az öreget? - kérdeztem a barátomat. Csak arra kértem, felelt fájdalmas mosollyal, adjon egy pengőt a misszióra.

Példák gyűjteménye c. könyvből (Csűrös István és Pócs Lajos)