Egyszer a nyúl gyönyörű kert kerítése mellé jutott. Bekandikált a kertbe, és szép kék káposztafejeket látott a kerítésen belül. Kerülgetni kezdte a kerítést, de sem rést, sem hágcsót nem talált sehol, hogy be is mehessen. Arra jött a róka és megkérdezte a nyulat:
- Miért nem mész be a kertbe? Nem látod, milyen szép káposzták vannak benn?
- Látom, látom - felelte a nyúl -, de még nincs itt a káposztaérés ideje. Ha enném is belőle, csak megcsömörlenék tőle.
Rávágta a róka:
- Hát nem éppen így jártam én is? Odébb, a hegyoldalban gyönyörű gerezd szőlőt láttam. De éretlenek voltak, és én nem mertem enni belőlük.
És valóban, a róka is úgy járt, mint a nyúl. Szívesen evett volna egy kis jó szőlőt, de olyan magasan voltak a gerezdek, hogy hátsó lábaira állva sem érte el őket.

Értelme:
Ez a mese azt jelenti, hogy az ember kíváncsi természetű, és sok minden után vágyakozik. A bolondok, hogy kívánságaiknak eleget tehessenek, a legnagyobb veszedelmeknek is kiteszik magukat. De éppen ezek a mesék megtanítják az embert, hogy minden dolgát fontolja meg előbb, és okosan cselekedjék. Ne induljon mindig a vágyai után. Amit tisztességgel el nem érhet, annak hagyjon békét, és vesse ki a fejéből, és meglátja, hogy nyugodtan fog élni.