Az éhes farkas erővel elvett egy ludat a rókától, melyet emez a fiainak akart hazavinni. Könyörgött is eleget a farkasnak, hogy adja vissza a libát, mert a fiai meghalnak éhen. De a farkas csak csúfságra vette a dolgot, mire a szegény róka szomorúan hazaballagott.
Sok idő múlva egyszer a róka fogott a víz mellett elevenen egy rákot. Megette jóízűen és mikor éppen a farkánál tartott, odavetődött a farkas. Éhes volt megint, és kérlelni kezdte a rókát:
- Ugyan, add nekem azt a kis darabot, te már biztosan jól laktál.
- Jól van - mondta a róka -, elveheted.
A farkas egykettőre bekapta, megnyalta utána a száját, és azt mondta a rókának:
- Jóízű volt, kedves róka testvér, csak az a kár, hogy kevés volt.
Azt mondta a róka:
- Foghatunk mi halat is eleget, mert én igen jó halász vagyok.
Azt mondta a farkas:
- Megtaníthatnál engem is.
- Nagyon szívesen - felelte a róka. Menj csak be a faluba, ott a végéhez közel lakik egy pásztor. Annak eresze alatt találsz egy kosarat, amelyben a gyapjút szokta mosni a patakban. Lopd el, s hozd ide, aztán annyi halat fogunk, hogy magad is elcsodálkozol belé.
Elment a farkas, ellopta a kosarat, és sietve visszatért a patak mellé. A róka fűzgallyakból gúzst tekert, azzal erősen hozzákötötte a kosarat a farkas farkához. Aztán így tanította:
- Ezzel most állj a vízbe, és indulj meg a túlsó part felé. Hátra ne nézz, mert megijednek a halak és elmenekülnek. Én ezalatt a számmal megfogom a kosarat és két oldalról a farkammal belekergetem a halakat. Csak az a fő, hogy jó erősen húzzad, és ne törődj vele, ha nehéz. Annál több lesz benne a hal.
Húzni kezdte a farkas a kosarat, mögötte a róka csapkodta erősen farkával a vizet, miközben egyik lábával tartotta a kosarat, a másikkal pedig köveket hajigált belé. Mikor félig megtelt már a kosár, nyögni kezdett a farkas:
- Alig bírom már ezt a kosarat. Tán már elég is volna a hal.
- Hallgass te - mondta a róka -, mind elkergeted a halakat.
A farkas még jobban nekifeküdt a kosárnak, a róka pedig csak hányta a köveket. Mikor tele lett a kosár, megállott a farkas és csak nyöszörögte:
- Elég már, az Isten szerelmére. Hiszen majd kiszakad a farkam.
- Hátra ne nézz - mordult rá a róka -, mert mind kifutnak a kosárból a halak. Én most bemegyek a faluba, lopok valahonnan egy vedret, abba beletesszük a halakat és aztán könnyebb lesz a kosár.
Elszaladt a róka a faluba. Szólítja az embereket, s mikor már jó sokan gyűltek köréje, azt mondja nekik:
- Mit álltok itt körülöttem? Tudjátok-e, mit csinál most az a gaz farkas, aki azelőtt bárányaitokat, borjaitokat elcipelte, és a disznócsordában is annyi kárt tett? Most odament a patakba, még a halat is ki akarja fogni előletek.
Nosza dorongokat, karókat ragadtak a falusiak, kiszaladtak a patakra, s hát ott áll a farkas, hozzákötve a kosárhoz. Az emberek is beugráltak a vízbe, csépelni kezdték a farkast, de az meg se mozdulhatott a kosártól. Csak huzalkodott erre-arra. Egyszer csak odaszakadt a farka, és anélkül szaladt el.
A falun túl nagy nehezen felmászott egy halomra, és keservesen nézni kezdte a falut, és sóhajtozott:
- Ó, mennyi jó pecsenyét hordtam én el a környékedről. Hányszor jóllaktam bárányokkal, borjúkkal, disznókkal. Ki az ördög vitt rá engem, hogy bolond fejemmel halászmesterségre adjam magam? Apám s anyám, minden ősöm meg tudott élni halászás nélkül. Nekem ezt is meg kellett próbálni. Most már hol az ördögben van a farkam? Megállj, lator róka, most az egyszer megcsaltál, de nem viszed el szárazon. Egyszer még én is kitöltöm a bosszúmat rajtad.
Abban az időben nagy beteg lett az oroszlán, az állatok királya. Hasfájást kapott, és nagy kínokat állt ki. Elmentek hozzá a vadak beteglátogatóba, köztük egyszer a kurta farkú farkas is. Azt kérdezte tőle a király:
- Kedves alattvalóm, nem tudnál-e valami orvosságot hasfájás ellen?
- Hogyne tudnék - kapott a szón a farkas. - Itt a mezőben, nem is olyan messze, ismerek egy szép kövér rókát. Sokat jár-kel a világban, az minden hájjal meg van kenve. Ha egyszer ide talál jönni, húzd le a bõrt róla, s köttesd a hasadra. Meglátod, mindjárt elmúlik a fájdalom. Csak arra az egyre kérlek felséges uram, úgy húzd le a bõrt a rókáról, hogy valamiképpen el ne pusztuljon belé, mert ha élve marad, még hasznát veheted.
A róka az oroszlán barlangjától nem messze vájt lyukat magának, és mind kihallgatta a farkas beszédét, mikor kitanította az oroszlánt az orvosságra. Kisompolygott a lyukból, belehevert a sárba, megevett egy jó fej fokhagymát s mikor a farkas elment, ilyen állapotban megjelent az oroszlán barlangja előtt, és alázatos szóval köszönt a királynak. Nagyon megörült neki az oroszlán és így szólt hozzá:
- Gyere csak közelebb, édes rókám, hadd csókoljalak meg, mert tudhatod, hogy nagyon szeretlek.
- Bocsáss meg nekem, felséges királyom - felelt a róka -, hogy nem megyek közelebb, de tudom én, mi az emberség, és hogyan illik királyok elé menni. Ma még nem volt idõm megmosakodni, és a leheletemnek sincs valami jó szaga, mert fokhagymát ettem. Láthatja felséged, beleestem a sárba, nem volna illendő, ha ilyen piszkos ruhában járulnék felséged elé.
- Hol jártál, hogy sárba estél? - tudakolta az oroszlán.
- Mesze földről jöttem - felelte a róka. - Mikor meghallottam, hogy felséged kegyes volt megbetegedni, bejártam országot-világot, hogy valahonnan orvosságot keríthessek. Hazajöttömben nagy fáradság lepett meg, elszédültem a pallón, s így estem a sárba.
- Legalább találtál-e valami orvosságot? - kérdezte az oroszlán.
- Én igen - mondta a róka.
- Nincs az Isten ege alatt jobb orvosság, mint farkasbőrt melegen a hasra kötni. Tudok is egy farkast itt nem messze, közönségesen kurtafarkasnak hívják, mert rossz helyt járt egyszer, s zálogba ott kellett hagynia a farkát. Azt hívassa felséged magas színe elé, aztán fogja meg, húzza le szépen a bõrt, hogy meg ne haljon. S a bõrt azon melegen kösse a hasára, és én fejemre mondom, hogy mindjárt elmúlik a fájdalom.
Azt mondja az oroszlán:
- Hamarosan küldj valakit érte, édes szolgám, mert nagy fájdalmak kínoznak.
A róka elküldött a farkas után egy egeret, maga pedig felment az átellenben lévő meredek oldalra, és onnan leste, hogy mi fog történni. Hamarosan megérkezett a farkas, és az oroszlán így szólt hozzá:
- Gyere csak közelebb, valami titkot súgnék neked.
A gyanútlan farkas odatartotta fülét, az oroszlán pedig megragadta, lehúzta róla a bõrt, csak éppen a fején és a lábán hagyta meg.
- Most már elmehetsz, mondta neki - és azt tanácsolom, hogy ezentúl becsüld meg magad. Azt hallottam, hogy gonosz állat vagy, és a gonoszságodért adtad zálogba a farkadat. Ha meg nem javulsz, még a maradék bőrödet is lehúzom.
A farkas alig tudott kijönni a barlangból, de csak kijött valahogy, és a levegőn a sebes testére rászálltak a legyek és a darazsak, kegyetlenül csípni kezdték. Ész nélkül futni kezdett a szerencsétlen, és odaért a meredek alá, amelyen a róka állott.
- Állj meg, hé! - kiabált le a róka. - Miféle állat vagy te? Ebben a nagy melegben miért viselsz bélelt süveget és kesztyűt? Tán doktor vagy, hogy kalapot tettél és kesztyűt viselsz? Látod-e, így fizeted meg a lúd árát.
A szegény farkas nagy ordításokkal elmenekült onnan.

Értelme:
Ez a mese is a hatalmasokat inti, hogy erejükben és hatalmukban el ne bizakodjanak, mert ha eljön az óra, melyet Isten a hamisságok és a kegyetlenségek megbüntetésére kijelölt, akkor nyilván keveset fog érni az õ emberi hatalmuk. Az Isten éppen akkor fosztja meg a kegyetleneket az értelemtől, mikor valami gonoszságot akarnak elkövetni, és emiatt aztán egyik bolondságból a másikba esnek, egyik szégyenből a másikba keverednek, míg végül egészen elveszítik magukat. Azért mondja az Isten az ilyen kevély hatalmasoknak: a te lator szándékodat nem viszed végre, mert karikát vetek az orrodba, mint a bivalynak, és máshova kényszerítelek. Alázd meg magadat ezért, és légy jámbor.