A macska észrevette, hogy a szomszéd házban elszaporodtak az egerek. Átköltözött ezért a szomszédba, és nagy pusztítást végzett az egerek között. A megmaradt egerek erősen megijedtek, és tanácskozásra gyűltek össze, hogyan szabadulhatnának meg a macskától, még mielőtt magjuk szakad. Elhatározták, hogy ezentúl egy egér se lakjék a ház alatt, hanem fenn a padláson, ahova a macskának nincs bejárása. A macska azonban megtudta az egerek határozatát, és egyre azon mesterkedett, hogyan férkőzhetne fel a padlásra. De mikor látta, hogy minden hiábavaló, felakasztotta magát a házban a két hátsó lábánál fogva egy faszegre a falon, halottnak tetette magát, és úgy leste az egereket.
Az egyik egér kikukucskált a padlásról, és hát látja függni a macskát a falon. Töprenkedik: vajon mi lehet az, ami ott a szegen lóg? Talán bizony valami fújtatót függesztettek oda? No - gondolja -, akár fújtató, akár nem, én bizony innen le nem megyek. Mert hátha macska? S ha macska, lógjon csak ott, reám bizony hiába leselkedik.

Értelme:
Ez a mese az eszes ember dolgát példázza. A bolond ember nem tudja feltalálni magát, és lépten-nyomon megcsalják. De az eszes ember, ha egyszer valaki megcsalta, nem hisz annak többet, akármilyen jó szóval közelítsen hozzá a csalárd. Fájdalom, az emberek gyakran esztelenebbek az oktalan állatnál. Ahol a szamár egyszer elesik, oda többet semmi hatalommal nem lehet hajtani. De az ember másodszor is hinni próbál annak, aki egyszer õt megcsalta.