A hangya megszomjazott erősen, és elment a forráshoz, hogy szomját eloltsa. De mikor a forrás széléről a víz fölé hajolt, elszédült és befordult a vízbe. A kút mellett volt egy fa, melynek ágai a víz fölé hajoltak, és az egyik ágán galamb ült. Látta a galamb, hogy a hangya hogyan kínlódik a vízben, megsajnálta és ledobott hozzá egy ágacskát. A hangya mindjárt fel is kapaszkodott az egyik levélre, megpihent rajta, aztán valahogy kikapaszkodott, és megmenekült a haláltól.
Eközben a kúthoz érkezett egy madarász. Meglátja a galambot a fán, s mindjárt előszedett valami hosszú vesszőt, lépet ragasztott a végébe, és lassan-lassan a fa ágai közé tolta, hogy megfogja a galambot. De a hangya meglátta a madarász szándékát, hamar odaszaladt hozzá, felmászott a lábán és jót csípett rajta. A madarász a lábához kapott, és leejtette a lépes rudat. Most a galamb is meghallotta a rúd zörgését, és meglátta a madarászt. Sebesen elrepült a fáról és így megmenekült a haláltól.

Értelme:
Ez a mese arra tanít, hogy az ember mindenkivel tegyen jót. Mert a jótétel soha sincsen jutalom nélkül. És ne nézz arra, hogy akivel jót cselekedtél, az kicsiny, együgyű vagy szegény. Mert annak is hatalma lehet egyszer, hogy a jócselekedetet jóval hálálja meg. Arra is tanít ez a mese, hogy a jót gonosszal ne fizessük, mert eb-természetűek azok, aki gonosszal fizetnek a jóért. Ha a kutya vízbe esik, és utána nyúlsz, hogy kimentsd, még megharapja a kezedet.