Az egyik fagyos téli éjszakán egy buddhista láma egy félig megfagyott egeret talált a küszöb előtt. A láma magához vette az egeret, megmentette és megkérte, hogy maradjon nála. De ennek ellenére a kis állat nem látszott boldognak. A láma aggódott: - Mi a baj, kis barátom? - kérdezte.
- Te nagyon jó vagy hozzám. És a te házadban mindenki nagyon jó hozzám. De itt van a macska…
A láma elmosolyodott. Nem is gondolt a ház macskájára, aki jól táplált állat volt, és méltatlan lett volna hozzá az egérvadászat.
Így válaszolt az egérnek: - De az a szép macska nem akar neked semmi rosszat, barátom! Soha nem bántana egy egeret! Nincs mitől félned, erről biztosíthatlak.
- Hiszek neked, de mégis erősebb nálam - sírdogált a kisegér. - Annyira félek a macskától. A te hatalmad nagy. Változtass macskává! Akkor nem fogok félni attól a hatalmas állattól.
A láma a fejét rázta. Nem gondolta, hogy ez jó ötlet, de a kisegér addig könyörgött, hogy végül azt mondta: - Legyen, ahogy akarod, kis barátom!
És a kisegér hirtelen nagy macskává változott. Amikor elmúlt az éjszaka, és felkelt a nap, egy szép macska lépett ki a láma szobájából.
De alighogy a macska-egér meglátta a ház macskáját, iszkolt vissza a láma szobájába és bebújt az ágy alá.
- Mi történt veled kis barátom, - kérdezte a láma meglepetten. - Csak nem a macskától félsz?
A macska-egér nagyon elszégyellte magát. És könyörgésbe fogott: Szépen kérlek, változtass kutyává, nagy kutyává, legyenek félelmetes tépőfogaim, ugassak hangosan…
- Legyen úgy, ahogy te akarod - felelte a láma.
Amikor a nap nyugovóra tért, és meggyújtották az olajmécseket, egy hatalmas fekete kutya lépett ki a láma szobájából. A kutya elsétált a ház küszöbéig, ahol meglátta a ház macskáját, aki majdnem elájult, annyira megijedt tőle. De a kutya még jobban megijedt a macskától. Fájdalmas vonítással rohant vissza a gazdája szobájába. A bölcs látta a remegő kutyát, és azt kérdezte: - Mi történt veled? Találkoztál egy másik kutyával?
A kutya-egér majd meghalt szégyenében. És kérte: - Változtass tigrissé, nagyon kérlek, egy hatalmas tigrissé!
A láma teljesítette kívánságát, és másnap egy óriási tekintetű tigris lépett ki a szobájából. A tigris végigsétált a házon, mindenkit megijesztett, aztán kiment a kertbe, és ott találkozott a macskával, aki éppen a konyhából jött ki. A macska, alighogy meglátta tigrist, magasra szökkent a levegőbe, és azonnal felmászott egy fára, ott lehunyta a szemét és azt mondta: - Meghaltam!
De a tigris, ahogy meglátta a macskát, panaszosan nyávogni kezdett, és még gyorsabban menekült vissza a láma szobájába. Itt egy sarokba húzódott.
- Miféle ijesztő állattal találkoztál? - kérdezte tőle a láma.
- Én… nagyon kérlek… a macskától! - dadogta a tigris, még mindig remegve.
A láma nevetésbe tört ki. - Most már érted, kis barátom? A fellépés nem minden! Ijesztő külsőd van, de mégis félsz a macskától, mert a szíved egy kisegéré.

Mindig mindennek a szívből kell kiindulnia.

(Don Bosco Kalendárium 2001)