„Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor  megmaradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok.”

Kol. 1:10

„Így majd az Úrhoz méltón éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hoztok, és az Isten ismeretében gyarapodtok.”

Mk.10:6-8

"Mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.

A házasságkötés egy nyilvánosan megtett ígéret: a sírig tartó hűség ígérete.

A szerelmeseket természetes ösztönük hajtja arra, hogy ígérettel kötözzék magukat egymáshoz  (C.S.Lewis) Megteszik ezt először kicsit félve, bizsergető izgalommal telve, maguk között kettesben, aztán ismételgetik többször, végül összehívják a hozzájuk legközelebb állókat, s arra kérik őket, legyenek jelen és tanúsítsák, hogy most már az Isten előtt megerősített ígéretet életük végéig valóban komolyan fogják venni.

Mielőtt ez az ünnepélyes ragaszkodási fogadalom kifejezésre kerül, tekintsük át, milyen útra indulnak ma szeretteink. S miközben az ő útjukról gondolkodunk, mi magunk is szembesülhetünk egyszer megtett, vagy esetleg a jövőben megteendő ígéretünk komolyságával.

„Az Úrtól lett ez! Csodálatos a szemünkben!” – olvashattuk a meghívón a 118. zsoltárból vett idézetet, mely így folytatódik:

„Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!”

Vigadozzunk és örvendezzünk!

Minden okunk megvan rá…

Hiszen itt van Ágota, a menyasszony…

Érdemes volt hosszan készülődnie, mert valóban gyönyörű! Itt nőtt fel a szemünk láttára. Csöndes, aranyos, szolgálatkész gyermekből ugyanilyen felnőtt lett a szülők, rokonok és a gyülekezet örömére. Büszkék vagyunk rád egy kicsit mindannyian, leginkább persze Gábor.

S valóban, itt van Gábor is, a vőlegény!

Életrevaló, értelmes fiatalember, tele ambícióval, reményekkel, jó ötletekkel, akire kortársai felnéznek, s azt mondják rá: ”tök jó fej”, ráadásul elkötelezett, szorgalmas hívő fiú. Róla is elmondható, hogy szülei, rokonai, s egy kicsit mindannyian megelégedettséggel tekintünk rá, természetesen leginkább Ágota.

S van itt még valaki! Hisszük Isten ígéretét, hogy az Ő nevében összegyülekezők között Ő maga is jelen van, s ha optimizmus tölt el bennünket csak azért, mert látjuk magunk előtt a szeretett fiatal párt, még reményteljesebb az Úr személyes és áldó jelenléte.

Minden feltétel adott tehát!

A Prédikátor könyve 4. része hármas kötélről beszél a 9. verstől kezdődően:

„Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát.

Ha elesnek, az egyik a másikat fölsegítheti.

Meg aztán: ha ketten együtt hálnak, egymást melengetik; de hogy melegedne föl, aki egymaga van? És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe.

Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar.”

Háromágú kötél! Három szál szorosan összefonódva. Egy szál Gáborból, egy Ágotából, eddig is szép, de még harmatgyenge fonat, s a legfontosabb és legerősebb harmadik szál: a Mindenhatóból. Ő az, aki képes összetartani benneteket, bármennyire is elszántak vagytok a hűségre, s bármennyire is elkötelezettek egymás iránt, csak az Ő természetfeletti ereje képes megtartani benneteket együtt.

Ne feledkezzetek meg a harmadikról!

Az Úrtól lett ez!

S valóban, Tőle van minden. Ő teremtette az embert, így Gotkát, Gabit, Ő találta ki a nagy titkot, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, Ő formált a magányos, (még a Paradicsomban is magányos!) férfinak hozzáillő és – furcsa, de ma már ezt is említeni kell: ellenkező nemű - segítőtársat, Ő ajándékozott meg titeket az egymás iránti tiszta szerelemmel, s házasságkötésetekkel létrejön egy új család, a családi élet minden izgalmas, kalandos és gyönyörűséges ígéretével.

De hányszor hallottuk, láttuk már mindezt? Mindenki így kezdi. Sosem hallottam olyan szerelemről, ami nem mennyországként indult, s ez igaz még azokra a házasságokra is, melyek később pokollá váltak, majd válással végződtek.

„A házasság az Isten-ember viszony legtökéletesebb földi kiábrázolása: legfenségesebb élményünk, egyszersmind életünk legkeményebb megpróbáltatása, küzdelmes szembesülés az örök Másikkal. Magát a szeretetet hozza testközelbe, ennélfogva nagy fájdalommal - egoizmusunk pusztulásával, identitásunk átalakulásával -, ugyanakkor nagy örömmel, valódi személyiségünk kibontakozásával jár.” – írja Mike Mason, egy keresztyén író.

Az Úrtól lett! Csodás!

Ez az a nap! Örvendezzünk!

És azután? Hogyan tovább? Mi lesz húsz év múlva? Vagy ne is szaladjunk ennyire előre: mi lesz húsz perc, húsz óra, húsz hét, húsz hónap múlva?

Hol vannak a csapdák? Hol vannak azok a fordulópontok, amik Isten csodálatos találmányából, a házasságból, mely ezen a földön talán a legzamatosabb kóstolót kínálja a mennyei ízekből, szörnyű poklot, sok szenvedést és fájdalmat csinálnak? Hol vannak ezek a fordulópontok?

Ne feledkezzetek meg a harmadikról!

De miféle harmadik szövődhet Isten helyett a kötélbe, ami nem erősít, hanem gyengít, nem összetart, hanem szétszakít? Bármennyire furcsa is, Isten helyébe az Ő ajándékai furakodhatnak, Isten rosszul használt ajándékai, Isten megromlani hagyott áldásai

Utazzunk előre képzeletben, hogy felfedjünk egy-két lehetséges fordulópontot, leleplezzünk pár csapdát, néhány harmadikként befurakodó gyenge szálat!

S lépkedjünk az imént említett módon, 20-asával!

20 perc múlva

Megkezdődik az út.

S azzal, hogy éppen így kezdődik, egy nagyon veszélyes csapdát már kikerültetek. Az emberek többsége biztosítéknak, garanciának tekinti az előzetes együttélést, a próbaházasságot. Pedig igen értékes indulótőke, hogy érintetlenül, tisztán léphettek a közös útra. Jó, hogy nem bontottátok ki a csokoládét, mielőtt a pénztárhoz értetek. Furcsa lenne látni, hogy olyan esküvői torta kerül az ünnepi asztalra, amit valaki, akár ti magatok vagy bárki más, már kicsit megkóstolgatott. Kincs, hogy megtanultatok nemet mondani magatoknak és a másiknak, hogy tudtok elutasítást elfogadni egymástól. Még a közös úton is nagy szükségetek lesz időnként erre. Hiszen azzal, hogy most egymásnak kimondjátok a boldogító igent, egyszersmind végleges nemet mondotok néhány milliárd más nőnek és férfinak.

20 óra múlva

Túl lesztek az első együtt töltött éjszakán.

Semmit nem kell elsietni, s egyébként is hullafáradtak lesztek, mégis hadd ejtsek néhány szót a szexualitás ajándékáról a nászéjszaka ürügyén. Ajándékot mondtam, hiszen Isten ajándéka, az egy test-egy lélek bensőséges megjelenése, nagy erő és sok gyönyörűség forrása a házaspár életében.

Ebben visszatérhet kettőtök közé az a paradicsomi állapot, amikor nincs titkolni- és rejtegetnivalótok, testi-lelki-szellemi zavartalanságban és tisztaságban lehettek egymás és Isten előtt, szégyenérzet nélkül. Ugye világos, hogy nemcsak a testről, hanem belső világotok, gondolataitok leplezetlenségéről beszélek?

Legyen szinkronban lelki és testi kapcsolatotok, tudjátok, hogy mostantól egyikőtök sem ura a maga testének, hanem egymáséi vagytok, önmaga testét pedig mindenki szereti, gondozza.

Kapcsolatotok nemi jellege Isten szerint erős harmadik szál lehet.

20 nap múlva

Hazaérkeztek Köveskálból, s a nászút végeztével köszönt be a felolvasott ige: „elhagyja az ember apját és anyját”.

Kedves szülők, Sándorok, Andrea és Julika! Hadd forduljak most röviden felétek!

Több, mint 20 éve kaptátok kölcsönbe Ágotát és Gábort. Az együtt töltött évek, a gondoskodás, a nevelésükkel járó áldozatok, a sok-sok befektetett és visszakapott szeretet, a gyermekkor kedves bája és gondjai annyi emléket halmozott fel bennetek és olyan erős ragaszkodást épített lelketekben gyermekeitek felé, hogy fenyegetettségnek érezhetitek az elszakadást. Kicsit olyan, mintha saját magatok egy részétől fosztanának meg titeket. Ha nehéz is, mégis azt kell mondanom: túl minden más áldozaton, a legnagyobb nászajándék, amit az ifjú párnak adhattok, hogy elengeditek őket.

Elhagyni és elengedni… Az első hetek feladata, s nem mindig könnyű…

Nemcsak a szülők akarhatnak kívülről diktálni. Barátok, barátnők is gyakran adnak bölcselkedő tanácsot: „Aztán nehogy papucs légy!” „Ne hagyd, hogy a fejed fölé nőjön!” – mintha csak két test lennétek. Elhagyni és elengedni azt is jelenti, hogy Isten után egymásra kell leginkább figyelni, egymásnak kell leginkább engedni, megfelelni, mintsem bárki másnak.

Nem kell, hogy a szülők, barátok, akik egyébként a legjobbat akarják, mégis gyengítő harmadik szálként legyenek a hármas fonatban.

20 héttel később

A mézeshetek múlóban

Közel fél éves házasokként már javában folyik az egyik legrázósabb szakasz, a csiszolódás kora. Az alkalmazkodási tanfolyam kellős közepében lesztek.

Drasztikus, de nem látványos fogyókúra ez! Jól megtermett, kövér illúziókkal rendelkezünk nemcsak a másikról alkotott képünkben, de saját magunkkal kapcsolatban is. Ezek a kövér ideák szép lassan fogyni kezdenek. Kaptunk egy segítőtársat Istentől, hogy jellemünk erősödjön, de bizony néha szikrákat vető köszörűkőre emlékeztet a másik, aki által csiszolódunk. Mint sok más értékre, így a tartós harmóniára is igaz, hogy születése fájdalommal is jár.

Sokat segít ilyenkor egy csipetnyi humor, s annak a bizonyossága, hogy bármilyen is a társam, Istentől kaptam, nem ellenségem, hanem a szövetségesem.

Nem kell, hogy saját énünk álljon kettőnk közé, kikerülhetjük ezt a csapdát, ha meghagyjuk Teremtőnknek a harmadik szál szerepét.

20 hónap múlva

Elérkezik a házasságnak az a szakasza, mikor fogyni kezd az újdonság ereje.

Hosszan lehetne sorolni a csapdákat, amik erre az időszakra esnek. Gyermekszületés elérheti, hogy a társból a gyermekem anyja, vagy apja lesz csupán. Isten ajándéka a gyermek, valóban nagyszerű áldás szülővé válni, de ez az ajándék is árnyékot vethet az ajándékozóra. Nehezen szétválasztható, de kettőtök kapcsolatának értéke és egysége mégis fontosabb és hosszabb távra szól, mint a gyermeknevelés.

Feszültséget hozhat a gyermekszületés elmaradása is. Bármilyen más nehézség, pénz vagy pénzhiány, sok munka vagy munkanélküliség, a beszélgetésekre való igény különböző mértéke, egyáltalán a különbözőségünk, szinte bármi közétek állhat, ha nem szántok elég időt, figyelmet arra, aki elvileg persze továbbra is a legértékesebb számotokra. Nem ritka, s erre nektek is figyelni érdemes, hogy gyülekezeti szolgálat miatt marad ellátatlan egy családi felelősség.

Nagy érték ebben a korszakban, ha érettebb házaspár tapasztalataiból meríthetünk.

A legrosszabb harmadik, a ”harmadik”. A Biblia nagyon sok helyen óv a házasságon kívüli érzelmi kapcsolattól, szemléletesen leírja, milyen mélyen és tartósan rombol egy ilyen viszony, s magunk körül is számtalan példát látunk erre.

Isten útján engedelmesen járva, ígéretünket betartva elkerülhetők mindezek.

20 év múlva

Olyan távlat ez, ameddig el sem láttok tán. Nem is kell. Bátorításként tudnotok kell, hogy lehet úgy ápolni egy házasságot, hogy a közöny és elfásulás meg se érintse. A szerelem nem állandóan ugyanaz a felfokozott állapot, mint amiben most vagytok, de megszűnnie semmiképpen nem kell.

Isten, mint a hármas kötél első szála, mert minden vele kezdődik, nem recepteket ad, hanem vezetést a vele Krisztus által lehetséges kapcsolatban.

20 év soknak tűnik, előre tekintve. Mi idén vagyunk éppen húszéves házasok, s mondhatom, lehet ennyi ideig szerelmesnek maradni, élvezni a kapcsolatot, kívánni a másikkal való találkozást, örülni a társ közelségének.

A 20-asok sorát zárja az a bátorítás névre szólóan, melyet legelőször olvastam a Krónikák második könyve 20. részének 20. verséből:

„Hallgassatok rám, Gábor és Ágota! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor megmaradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok.”

„Ma már egy jó házasság önmagában is hatékony bizonyságtétel.” – kaptuk útravalóként ezt a mondatot 20 évvel ezelőtt. Ma fokozottan igaz.

Ti vagytok gyülekezetünkben az egyesült Európa elsőként egybekelt fiatal párja. Isten áldja meg úniótokat nagyon gazdagon, házasságotok legyen hiteles bizonyítéka az ő szavának és szeretetének! Ámen.