Amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi elme fel nem foghat, azt készítette

az Úr az őt szeretőknek.

I Kor 15:19: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”

Volt egyszer egy szerzetes, aki egész életében vezekelt, száraz kenyéren és vizen élt, majd elérkezett utolsó órája: meghalt és a mennyországba került. Már alig várja az első étkezést, hogy finomabbnál finomabb ételek közül válogathasson. A vacsora azonban nem akar megérkezni. Meg is kérdezi a szerzetes az Atyát: Hol van a bőségesen megterített asztal? Erre az Úr ezt mondta: „Ugyan barátom, kettőnkre nem érdemes főzni!” – lehet hogy valóban ilyen kevesen juthatnak csupán be a mennyek országába?

Komolyabbra fordítva a szót: Nem ebben az életben kell keresnünk a boldogulásunkat, mert bár boldogabb, teljesebb életet élhetünk a hitetleneknél, nem ez a végcélunk. A keresztyénség reménysége nem erre az életre irányul. A keresztyén élethez az Úr Jézus tanításai szerint hozzátartozik a szenvedés, nem menekülünk meg minden bajból. Ezért, ha nem ismerjük Istennek a mennyre vonatkozó ígéreteit, vagy nem hisszük el őket, a problémák jelentkezésekor eltántorodhatunk a hittől.

Nézzük meg, mik lesznek a jellemzői a mennyei országnak:

Nagy sokaság hangja, mint a vizek zúgása: Hatalmas, és sok lakosú, boldog hívők serege lakja. Isten maga lakozik benne, az ő dicsősége világítja meg, nincs szüksége fényforrásra.. Nincs benne éjszaka. Nincsenek benne bűnösök -> nincs félelem, egymásnak ártás. Benne áll az élet fája. Közvetlenül lehet Istennel találkozni, nincs szükség közbenjáróra, nincs bizonytalanság, távolság Istentől!

Mik lesznek a jellemzőink a mennyben?

Megdicsőült test, ami azt jelenti hogy nem erőtlen, nincs gyengesége, valamint nem érzéki, hanem lelki. Hiányozni fog belőle a bűnre való hajlandóság. Teljessé vált lélek/szellem: tehát gyengeségektől mentes pl.: szórakozottság, nehéz gondolkodás, bűnöktől megtisztult, a lélek gyümölcseivel teljes, megtalálhatók benne a krisztusi élet jellemzői. A helyünkön leszünk: azt a feladatot végezzük, amire Isten teremtett, amire alkalmasak, és hívatottak leszünk.

Néhány érdekes kérdés

Fogunk-e emlékezni a szeretteinkre?

Az Ószövetségben Dávid királynak az a reménysége, hogy találkozik a fiával a mennyben, majd az Újszövetségben Pál arra utal, hogy a filippiekre lesz büszke mennyben.

Elvész-e a személyiségünk?

Jézus Krisztus azt mondta, hogy „elmegyek, hogy helyet készítsek nektek” Az Úr Jézus maga készíti a nekünk szánt helyet, személyre szabva. „Adok fehér kövecskét, és rajta nevet, amit csak az tud aki kapja és aki adja”- név szerint ismer és gondoskodik rólunk az Úr, nincs kozmikus összeolvadás, vagy szolgai „agymosás” tudattalanság.