Mt 5:32 „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”
Mt 19:9 „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaságot kivéve - , és mást vesz el feleségül, az házasságtörő.”
Mk 10:11,12 „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, az házasságtörést követ el ellene; és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.”
Lk 16:18 „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságtörő.”
1Kor 7:10,11 „A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével. A férfi se bocsássa el a feleségét!”
További extra eset, ha két hitetlen házassága után csak az egyik fél tér meg. 1Kor 7:12-16 erre az esetre tér ki. A hitetlen fél kezdeményezése esetén a hivő nem tagadhatja meg a válást, de a hívő fél semmiképpen ne kezdeményezze azt.
TEHÁT: A mindent megelőző elv a házasság védelme. Ebből következik, hogy: • Ne paráználkodj! • Ne válj el! • Paráznaság esetén a házasság széttörik (a paráznaságban vétkes a házasságtörő, a másik fél mentes, bár tapasztalatom szerint sohasem teljesen vétlen), ezért a válás ekkor megengedett, de nem kötelező. Ha lehet, paráznaság esetén is próbáld helyrehozni a kapcsolatod a társaddal, mert onnan is van helyreállás. • Ha paráznaság miatt váltál el, újraházasodhatsz, ha nem emiatt, akkor nem, mert új társadat is házasságtörővé teszed. • Ne házasodj elvált férfival vagy nővel, mert ő más társa – kivéve, ha a másik fél volt a parázna. Én teszem hozzá, hogy mindenképpen óvatosságra ad okot egy házasságbeli kudarc, a másodikban mitől lesz más? • Az újraházasodás tilalma is nyílván az első, eredeti házasság védelmét, a könnyelműség kizárását szolgálja.
Ez a vegytiszta kép. Az élet néha nem vegytiszta, de addig jó, amig az. Összezavarodott kapcsolatokban (második vagy elvált emberrel kötött házasság, válás a gyülekezetben, stb.) nem a múlt megítélése, hanem az Isten szerinti gyógyulás keresése a döntő feladat. Isten könyörüljön rajtunk, s óvjon meg, nehogy gyakorlatban is szembe kelljen nézni ezekkel a kérdésekkel! Ami pedig rajtunk áll, azt mi tegyük meg!
(Kántor Tamás)
|