„Ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején” (9. zsoltár 9-10. vers)

Kedves Olvasó!

Gyermekkoromban, miután megtanultam olvasni, titokban olvastam a Bibliát, mert kíváncsi voltam arra, hogy valóban igaz-e mindaz, amit szüleimtől hallottam a Biblia igazságáról. Akkoriban történeteket is hallottam egyik nagybátyámtól azokról az eseményekről, melyek vele történtek. Nem értettem, hogy miért esnek meg olyan dolgok velünk, melyek az ember életét veszélybe sodorják. Gyermekként hallottam arról, hogy nagybátyám a háborúban az első frontvonalban harcolt, és géppuskával lőtte az ellenséges katonákat. Saját elmondása szerint annyi embert ölt meg, hogy nem fértek volna rá egy nagyméretű teherautóra sem. Elgondolkodtam, hogy miért tette… Később elmagyarázta, hogy katonaként szolgált és ezt a parancsot kellett teljesítenie. Ha nem lövök – mondta – engem lőnek le. Édesapám, aki szintén katona volt a háborúban – fejvadász volt, akkoriban így hívták – azt mondta nekem, hogy ő is kapott ilyen parancsot, de mindig a levegőbe lőtt a golyószóróval, emberre egyetlenegyszer sem célzott.

Ma olyan világot élünk, amikor szinte válogatás és gondolkodás nélkül öli egyik ember a másikat, még a harctéren kívül is: gyűlölettel, szeretetlenséggel, ellenségeskedéssel és ki tudja mennyi és milyen okból véget nem érő indulatokkal. A gyermekkori emlék példája megtanított arra, hogy embert ölni gyilkosság. Nem marad a következménye büntetés nélkül. Nagybátyám kb. ötven éves korában súlyos betegségben meghalt, édesapám nyolcvanegy éves volt, mikor Isten visszahívta földi életéből.

Nagybátyám úgy maradt életben akkor a fronton, hogy rájuk támadt az ellenség, és közelharcban a mellette levő, fegyvert töltő katonát hosszú sorozattal meggyilkolták. Amikor ezt meglátta, otthagyta fegyverét, és futott az ellenséggel egy irányba. Fogságba esett, majd hosszabb idő után kiszökött több társával a fogságból, és életben maradt. Az a hatalom, melynek az oldalán harcolt, és aki ellen harcolt már nincs a történelem színpadán. Igazzá vált a fent idézett zsoltár: Isten megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.  A nyomorult, parancsokat teljesítő katonáknak „kővára” a szükség idején.

Édesapám amerikai hadifogságba került, édesanyám és nagymamám itthon imádkozott érte. Két évig semmit sem tudtak róla, majd egy barátunk éppen hallgatta a rádiót és felfigyelt az üzenetek között édesapám nevére. Ő adott hírt édesapámról: él és jól van! Nem sok idő után haza is jött, mert vége lett a háborúnak és a foglyokat elengedték. Isten „kővára” volt neki a szükség idején. Azóta megítélte a világot igazsággal, törvényt tett a népeknek méltányosan, hiszen a harcoló felek ma már csak rossz emlékként vannak jelen ebben a világban.

Ma is vannak harcok, ha más formában is. De a fenti történetek megtanítanak arra, hogy belássuk, hogy a teremtő Isten a világ Ura. Az ember vélt igazsága elvész. Harcolj Jézus Krisztus oldalán, és győztes lehetsz minden csatában! Ő „kővár” marad a szükség idején számodra is.

Mészáros Lajos