Újvári Ferenc már gyermekként belekóstolhatott a baptista közösség mindennapjaiba.

Senki nincs egyedül, Isten mindenkit kísér az útján – vallja Újvári Ferenc, baptista lelkész, aki 2005. óta szolgál a József utcai kápolnában. Ferenc lapunknak azt is elárulta, hogy kezdetben nem a lelkészi hivatás felé vette az irányt.

Felejthetetlen élménnyel gazdagodtak, akik hallhatták a nagyváradi baptista kórus hétvégi koncertjét. A mintegy 1000 tagú közösség énekkarából több mint félszázan látogattak Budapestre, hogy a Wesselényi, a József és a Nap utcai kápolnában megörvendeztessék testvéreiket.

– A baptistákat éneklő közösségnek is nevezik – mondja lapunknak Újvári Ferenc lelkész, aki az elmúlt esztendőtől vezeti a József utcai híveket. – Bárhol jövünk össze a nagyvilágban, nem kell sokat várni ahhoz, hogy összeálljon egy többszólamú kórus. A közös éneklés hamar megérinti a szíveket, lelkeket.

Tanárból lelkész

Ferenc őszinte szeretettel avat be a közösség életébe. Lelkesedéséből arra lehetne következtetni, hogy már gyerekként is erre a hivatásra készült. Ez azonban nem így történt.

– Biológia és földrajz szakos tanárként végeztem Szegeden – tudjuk meg tőle. – Igaz, már a főiskola utolsó időszakában éreztem, hogy vonz a lelkészi pálya. Ennek ellenére még egy évet tanítottam is, ám végül megerősítést kapott belső indíttatásom, és beiratkoztam a teológiára.

Ferenc nem ekkor ismerkedett meg a vallásos életformával. Szüleinek köszönhetően már gyerekként belekóstolhatott a baptista közösség mindennapjaiba.

– Édesapámék soha nem erőltettek rám semmit – mondja –, mégis meghatározó élményekkel gazdagodtam. A hívők körében igazi testvérekre leltem. Ennek ellenére később kipróbáltam, hogy milyen Isten nélkül élni. Ez azonban nem tartott sokáig, így húszévesen megkeresztelkedtem.

Önálló döntés

A baptisták körében különösen fontos, hogy mindenki önállóan hozza meg életének ezt a döntését. Emiatt senkit nem keresztelnek meg kisgyermekként.

– Feleségemmel mi is hasonlóan tettünk – avat be a családja életébe Ferenc. – Gyermekeink maguk döntik el, kívánnak-e a keresztséggel élni. Tiszteletben tartjuk önállóságukat, de ezzel együtt bátorítjuk is őket. A 19 éves lányom már megtette ezt a lépést.

A családfő egyébként egy percig sem bánta meg, hogy a lelkészi hivatást választotta. Még akkor sem, amikor a „nép ellenségeként” egy éves szolgálat után újra bevitték katonának.

– Az akkori hatalom nem díjazta, ha valaki a teológiára jelentkezett – mondja minden keserűség nélkül. – Bár többször megpróbáltak kitolni velem a katonai szolgálat alatt, Istennek köszönhetően így is csodálatos élményekkel lettem gazdagabb. A seregben megismerkedhettem más felekezetek kispapjaival. Rögtön szót értettünk egymással, a megpróbáltatásoknak köszönhetően pedig megéltük az összetartozás élményét. Számomra ez jelenti az igazi ökumenét.

Isten ajándéka

Ferenc Isten ajándékának tekinti, hogy hivatása alatt sokaknak nyújthat segítséget. Lelkészként ugyanis nem csak a szószékről szól a hívekhez.

– Egyre több emberrel találkozom – mondja –, akik magányosak, boldogtalanok. A mai kor rohanásában több sérülés ér minket. Az ember pedig törékeny, amit Jézus Krisztusnak is át kellett élnie. Örömteli érzés, ha valakinek kicsit is segíthetek abban, hogy megérezze Isten gondoskodását. Senki sincs egyedül, Isten mindenkit kísér az útján. Igaz, ennek megtapasztalásához sokunknak küzdelmek sorozatán kell keresztül mennie.